A Plútó visszalép a Bakba

2023 május 1-én a Plútó látszólagosan hátrálni kezdett arról a pontról ami már az új időket mutatja. Ez a VÍZÖNTŐ terület legelején van, majd innen kezd rendszeres hátráló mozgásába. Első ízben volt a Vízöntőben most tavasszal, megfigyelhettük, hogy milyen strukturális változásokat kényszerített ki akár személyes szinteken, akár az egész világra vonatkozóan.

Kezdjük azzal, hogy megismételjük mit is jelentenek a fogalmak.

A Plútó átalakít, azaz létrehoz valamiből valamit. Ez azt jelenti hogy az új átalakított dolog, csak nyomokban tartalmaz a régi struktúrából valamit.

A Bak jegye, egy olyan zárt, behúzódó, a sorsunkkal és időnkkel erősen összefonódó terület, ahol nem a napfény és a kreativitás dominál.

Mind a Plútó bolygó, mind a Bak jegy összefüggésben van az elmúlással, nehézséggel, és a halállal a hagyományos asztrológiában. Ebből könnyen kiolvasható, hogy amikor ez a két szereplő egymáshoz közel kerül, akkor kellemetlen, mély, elkerülhetetlen változások következnek be. A

Vízöntő jegy, ahol eddig tartózkodott a tavasz során, a Baktól különböző módon sokkal szabadabban, hagyományokat lebontó módon, frissebben jelenik meg. Bolondos, kreatív és forradalmi, bár ugyanaz a Szaturnusz a másodlagos ura, mint a Baknak. A Vízöntő elsődleges ura az Uránusz, amihez a szikra jelenséget társítjuk, mind fizikai, mind pedig átvitt értelemben.

Mint egy játék

Most június 11-én amikor újra visszalép a Bakba, egészen októberig hátrálni fog, és visszafogja azon élet terület működését, ahol egyéni képletünkben áll. Világviszonylatban itt a VÍZÖNTŐ és BAK határán a társadalmi átrendeződések területén tapasztalhatjuk majd a mély jelentős átalakulás kezdetét.

Úgy kell ezt elképzelni, - egyébként az összes retrográd bolygónál így van ez, - mintha egy rugót feszítenénk. Talán mindenki emlékszik gyerekkorából a felhúzós játékokra amikor egy rugót kellett felhúzni, azaz megfeszíteni ahhoz, hogy a játék működjön. Ez a rugó tárolja azt a feszültséget, ami majd később a mozgást elindítja. Tehát amíg egy bolygó retrográd, addig az összes erőt begyűjti, hogy amikor újra elindul direkt irányba, akkor a maximumot tudja adni.

Fentiekből következik, hogy a Plútó elindulásakor, októberben egy jó nagy kiugrásra készülhetünk. Addig pedig gyűjtenünk és tárolnunk kell az erőinket, amihez arra van szükség hogy azok az tényezők amelyek már nem támogatnak minket, eltávolodjanak az életünkből, vagy mi húzódjunk távol a romboló elemektől.

Mire újra elindul a Plútó őszre, addigra jól fogjuk látni, melyek az elmúlásra megérett tényezők. Lesznek aktívabb időszakok természetesen, de előfordulhat, hogy úgy érezzük nem történik semmi. Fontos tudni hogy mindig történik valami. Még akkor is ha nem látjuk. Ilyenkor figyeljünk befelé és adjunk időt arra, hogy megmutatkozzanak a nem látványos változások is. Azért nehéz sokszor elengedni azt, ami már nem működik, mert külső normákhoz viszonyítjuk magunkat, holott mindenkinek egyéni látásmódja van. Akinek nehéz az elengedés, gondoljon arra hogy érdemes-e tartogatni pl. nem működő vagy törött tárgyakat? Mit remélünk ezektől? Hogy a fiókban heverve megjavítódik? Összeforr? Ami nem működik, eltörött, javíthatatlan csak az tud meghalni, ezért benne tartani magunkat egy minket mozdulatlanságra kényszerítő helyzetben, akadályozza Önmagunk fejlődését.

Amikor ősszel elindul a felhúzós játékunk, kényszeríteni fog minket a működésre, majd januárban újra belép a Plútó a Vízöntőbe, és addigra egyértelművé válnak az irányok. Nincs szabály arra hogy könnyedén ismerjük meg pontosan azt, kinek mi a feladata, vagy életének az iránya, természetesen az egyéni horoszkóp vizsgálatakor árnyaltabb képet kapunk arról a területről, ahol szükséges módosítanunk.

Van ami viszont teljesen biztos. Mindannyiunknak a saját egyéni életében kell kezdeni a változtatást mert minden ami kicsiben, az ugyanúgy nagyban is megjelenik. Az egyéni életek összeadódnak, és így alkotják a nagy egészet. Foglalkozzunk a saját feladatainkkal, és ne a látszólag külső eseményekkel. Hogy miért? Mert nem vagyunk benne cselekvőképesek. Egyéni szinteken a felelősségünk, hogy a saját életünkben legyünk önvezetők. Persze meghallgatjuk a híreket, elolvasunk érdekes vagy éppen félelmet keltő cikkeket, de olvasás közben kérdezzük meg magunktól, hogy ez hozzátesz-e a saját életünkhöz. Azt is kérdezhetjük magunktól hogy ha a világi események számunkra nem tetsző elemeit vizsgáljuk, érzelmileg bele vonódunk, kritikával illettjük a másként gondolkozó társunkat, azzal elérünk-e minőségi változást saját életünkben? Jobb, ha elkezdjük tudatosan figyelni, hogy mennyire tudjuk a rugót felhúzni, mert ettől függ, hogy mekkora erőt tudunk munkára felhasználni. Az önmagunkon gyakorlás és a munka az, ami gyűlik a felhúzott rugóban.

Miközben természetesen nem vagyunk vakok a világi eseményekre sem, és észleljük azokat a jelenségeket amelyek jelenleg világi átalakítást generáló hatásúak.

A Plútó a Skorpió uralkodója és a Skorpió jegy erősen kötődik a bűnhöz, a szexualitáshoz és a halálhoz. Ezért a Bak és Plútó kapcsolatának eredményeképpen halálokat élhetünk meg, életünk különböző területein. Legyünk tudatában, hogy halál ilyen formán lehet egy kapcsolat vége, egy addig működő vállalkozás leállása, egy kényszerű vagy fejlődés érdekében szükséges lakhelyváltoztatás, vagy az eddigi nyitottabb élet megrekedése, stb. mind ezt jelenti. Ha csak a miérteket keressük, akkor egyetlen válasz van rá, mert itt volt az ideje. Az idő pedig a Bak jegy és a Szaturnusz felségterülete.

Most van itt az ideje elfogadni, hogy minden a régi és elavult minták megújulása érdekében változik. A változás kényszerű, lehetősége nem választható. Itt is van szabad akarat, és az asztrológia segítségével is kiolvashatjuk, vagy októberig még kitalálhatjuk hol kell a változtatás. Azt követően viszont éles fordulatok történhetnek életünkben, melyekre már nincs ráhatásunk.

Mi akadályozza a változást?

A változtatás akadálya, a megsemmisüléstől való félelem. Tegyük magunknak fel a kérdést, amennyiben egy élethelyzet már nem szolgálja a fejlődésünket, mert használhatatlan, nincs benne öröm, nem épít, azaz nincs benne élő elem, valóban azt gondoljuk, hogy varázsütésre feléled? Magától? Félünk, hogy miközben lebontogatjuk a felesleges, elhalt elemeket az életünkből, megsemmisülünk? Akkor nem fogunk belehalni amikor majd egy látszólagos külső körülmény szakít le minket erről? Dehogynem! Viszont akkor csapásként éljük meg, hiszen nem tudtuk megválasztani sem a módszert, sem az időt. Az eredmény így is úgy is a búcsú lesz valamitől, valakitől vagy egy élethelyzettől. A nemes úton végül, a felelősséget felvállalva, mi magunk leszünk önmagunk életében a változások megindítói.

Amint látható, ez nem egy pihe-puha téma, ráadásul ha szépen csomagolom, akkor csak egy legyintéssel reagál az olvasó. Ah, hányszor hallottam már, ahogy felsorolja a kedves elemzettem, hogy miben és mikor indította már el a változást az életében, ő már sokat fejlődött, gyorsan dátumra pontosan ezt is elém tárja, sőt a nyilvánvaló betegsége, nehéz anyagi helyzete, kifakult párkapcsolata ellenére is azt állítja, hogy köszöni jól van, csak nem érti, hogy miért fojtogatja őt a környezete, esetleg a párja, vagy miért nem tud kikeveredni a hitelekből és járja újra és újra ugyanazokat a köröket. Igen, mi magunk szabotáljuk a fejlődésünket. Letenni a függést, legyen az bármely szertől, személytől, szokástól, gondolattól is, a legnagyobb bátorság. Ne feledjük, hogy mindannyian vágyaink megélésére születtünk. Tegyük hát!